MEGYER TÖRZS DÉLI GYEPÜVÉDŐI
LOVAS HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYESÜLET

...VAD MÉNES AKÁRHÁNY VAD ANYÁTÓL ELLETT, BARANGOL A SÍKON,
ETEL VIZE MELLETT VEMHEDZIK A KANCA, VIHAROS SZÁLLÁNGTÓL, FENE TÁLTOS-MÉNTŐL FUTÓZÓ VILLÁMTÓL...
MENÜ

Megtanulhatunk lovagolni, íjjal, középkori fegyverekkel bánni.

Belekóstolhatunk őseink életébe és régi életformájuk számos részletébe.


Lovasoktatásunk rendhagyónak számít, mert szakítva az angol lovasiskola  −erényeit nem vitatva− gyakorlatával nálunk mindenki először hosszú ideig szőrén üli meg a lovat, és amikor ebben kellő ügyességre tett szert, akkor tanul meg angol, bock vagy fanyeregben lovagolni. A ló irányítását is a lovas  −kellő ismertetés után− maga oldja meg, nem használunk futószárat. Ebből kifolyólag csak tíz évnél idősebb gyermekek kezdő tanítását tartjuk szerencsésnek.

 

Aki megfelelő lovastudással  −szőrén és nyeregben is elengedett kézzel az összes lovon vágtázni tud− és kellő gyakorlottsággal bír a visszacsapó íj használatában, annak felajánljuk a lehetőséget, hogy kipróbálhassa magát a lovasíjászatban.

 

Az egyesület szállásterületén iskolás csoportoknak baráti vagy munkahelyi közösségeknek felkérésre szívesen tartunk lovasíjász, vagy lovas harci bemutatókat, lovas –buszkasi, dzsirit– ügyességi csapatjátékokat. Mindezt kiegészítik előadások, kemencében sült ételek fogysztása és más a hely adottságaiból fakadó lehetőségek megélése.

 

Nyaranta lovas, és lovasíjász táborokat szervezünk kezdőknek és haladóknak, néhány napos és akár egyhetes lovastúrákat szervezünk amelyhez jelenleg 12 ló áll rendelkezésünkre.

 

Egész évben örömmel fogadjuk a keleti lovaglás, a lovasíjász harcmodor iránt érdeklődőket, kicsiket és nagyokat egyaránt.

 

Pámer László tanár úr (Pécs) tollából:
A természetes lókiképzés hasznosságáról, a lovas hagyományőrzés területén

Kun Péter barátom hosszas unszolására 2008 tavaszán néhány tanítványommal elvégeztünk egy igen intenzív háromnapos lókiképzési tanfolyamot, amit Sárffy Tamás vezetett. Az itt tanultakra alapozva a nyári lovas-íjász edzőtábor első két napján a Megyer Törzs Déli Gyepűvédői Lovas Hagyományőrző Egyesület tagjai mindezt megismételték Orfűn. Ekkora tíz lóval, húsz diákkal igyekeztünk minél többet elsajátítani ebből a módszerből, amit azóta is lovasíjász gyakorlatozásaink előtt rendszeresen elvégzünk. A természetes lókiképzésben rejlő lehetőségek megismerésének fontosságát az alábbiakban tudnám összefoglalni egy lovas hagyományőrzés területén magasabb szintű, kisebb erőfeszítést feltételező fiatal lovasember szemszögéből.

1.) A lovasíjász – talán más lovas sportok gyakorlóival összevetve is – az egyik legmagasabb összhangot, harmóniát feltételező lovas tevékenység, mert a lövések ideje alatt nincs szárkapcsolat a ló és lovas között. Itt egy ellenszegülés, egy bakolás végzetes lehet, ráadásul a védőfelszerelések sem állnak rendelkezésünkre egy-egy bemutató alkalmával. Így minden lovasíjász nagyon törekszik arra, hogy olyan ló szaladjon alatta, ami biztosan nem okoz durva meglepetést. Ez úgy érhető el legkönnyebben, hogy a ló valóban együttműködik és nem félelem vagy kényszer hatása alatt cselekszik. A domináns helyzetet – vezér kanca – minden lovasíjásznak már az előtt el kell érni mielőtt fegyvert fogna kezébe.

2.) Mivel gyakran cserélődnek a lovasok nálunk – 12 lóra 25-30 lovasíjász gyakorló jut – így igen fontos lenne, hogy mindenki egységes elveken és viselkedésen alapuló módon viszonyuljon a lovakhoz. Egy „nehézkezű” vagy engedékeny, határozatlan lovas rossz irányú benyomásokat kelthet, amit gyakran a következő lovas fog megszenvedni, így az egységes viszonyulás igen fontos szempont a számunkra.

3.) Kis csoportunkban minden haladó lovas számára kötelezővé tettem az ápolás utáni időben 5-15 perc időtartamra azt a 7 gyakorlatot, amit eddig tanultunk, egyben kíváncsian várjuk a következő fokozatban rejlő lehetőségeket – amit beépíthetünk a magunk lovasrendszerébe.

http://www.lovasok.hu/index.php?i=38849&print=1

 

Asztali nézet