MEGYER TÖRZS DÉLI GYEPÜVÉDŐI
LOVAS HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYESÜLET

...VAD MÉNES AKÁRHÁNY VAD ANYÁTÓL ELLETT, BARANGOL A SÍKON,
ETEL VIZE MELLETT VEMHEDZIK A KANCA, VIHAROS SZÁLLÁNGTÓL, FENE TÁLTOS-MÉNTŐL FUTÓZÓ VILLÁMTÓL...
MENÜ

Egyesületünk tagjai minden évben kisebb-nagyobb lovastúrára mennek.

 

LÓ

 

kurultaj

 

2009. nyár

 

2010. nyár

 

2011. nyár

 

2012. nyár

Történt pedig az Úr 2012. esztendejében, hogy a Megyer Törzs Déli Gyepüvédői nagy terveket szövögettek.
Mivel békeidőket éltünk, lovat, lovast fel kellett készíteni a nagy kaland előtt. Új kenyér havának első hetét a gyakorlásnak szenteltük. Ez lovasíjászatból, s a lovak alapos megfuttatásából állt. A túra 10 ló főszereplésével, Pámer László hadnagyunk vezetésével, a Bogád melletti völgyből (egyszerű népek által csak Pámer völgyből) indult. Mivel voltunk szép számmal lovasok, (hála Istennek) lehetőségünk volt cserélni. Utunkat 3 gépkocsi biztosította, így nem kellett lovainkat több kilós felszerelésünkkel terhelnünk.

Utunk első napjának végére elérkeztünk Kisnyárádra. Itt Bányai Ferenc bajtársunk vendégszeretetét élveztük. Csapatunk a nap levezetéseként egy jó hangulatú foci meccset játszott egymás ellen (a „románok” csúfos vereséget szenvedtek a magyaroktól).

Másnap újult erővel vágtunk neki a következő szakasznak. Déltájban Dunaszekcsőnél elértük országunk legnagyobb folyóját, a Dunát. Bár lovaink soha nem kompoztak, mégis minden baj nélkül sikerült őket átjuttatni a túlsó partra. S míg eddig földutakon, néhol az autóút szélén avagy az erdőben haladtunk, addig mostantól a Duna-töltésen folytathattuk utunkat. Ekkor következett a méznyalás. A lovon ülve az ember maga előtt látta a végtelen pusztát. A ló csak szaladt és szaladt, ám a távolság olyan mintha nem csökkent volna. Ez, nekünk dombságban élő lovasoknak felfoghatatlan érzés. A nap hátralévő részében elértük Baját. Ahol a városon kalandosan átjutva (néztek minket biz’ a Bajaiak, nem láttak még ehhez fogható csodát…) Nagy Imre barátunknál szálltunk meg. Családja nagyon vendégszerető volt.

Harmadnap reggelén alig vártuk hogy magunk mögött hagyjuk a várost, és újra a töltésen haladjunk. Annak a napnak a vége felé lovainkban már 10 órányi munka volt, és a legkitartóbb lovasok is már több mint 7 órát voltak lovon, ezért megálltunk vacsorázni, a „Kék Duna” vendéglőnél. Hirtelen ötlettől vezérelten felfrissítettük a lovakat és jómagunkat, nem máshol, mint a Dunában (hamar a figyelem középpontjába kerültünk…) A kis „vizes” kitérő után felfrissülten folytattuk utunkat egészen Géderlakig.

A negyedik napon folytatódhatott a méznyalás. A szerencsésebbek (akik éppen lovon voltak) újra megmártózhattak a Dunában. Az újabb kimerítő nap, 35 km megtétele után elérkeztünk a Solt mellett található révbérpusztai lovas központba. Ugyan itt csak vendégek voltunk, néhányan fáradtságot nem kímélve segítettünk a helyi konyhás néniknek pacalt csíkozni.

A túra ötödik, egyben utolsó napja következett. Talán mondanom sem kell, hogy ez is a méznyalás jegyében telt. Koradélutánra a távolban feltűntek Bösztörpuszta jurtái. Ezzel megérkeztünk utunk célállomására a IV. Magyarok Országos Gyűlésére. Itt fáradtan bár, de törve nem töltöttünk el 3 napot. A pár nap alatt a csapatnak több fellépése is volt. Bemutattuk mindazt, ami minket jellemez. Lovainkat, a tudásunkat, őseink viseletét és a lovasíjászat minden szépségét. Hihetetlen mennyiségű élményt éltünk itt át.

Több száz lovas társaságában vonultunk fel, s részesévé váltunk ennek a remek rendezvénynek. S különösen említésre méltó az esti éneklések (Rózsa Sándor…), révülések, vagy csak a kellemes beszélgetések. Új kenyér havának 19. napján indultunk haza a naplementében.
A túrának vége lett, de a Megyer Törzs tagjai egy igazságot óhatatlanul sem felejtenek:
MAGYARNAK LENNI BÜSZKE GYÖNYÖRŰSÉG

/Harcz Richárd krónikásunk tollából/

 

2013. nyár

 

2014. nyár

 

2015. nyár

Baranya-túra

Bogád-Áta-Kisjakabfalva-Monyoród- Kisnyárád-Bogád

 

 

Asztali nézet